Élőhely:	Délkelet -Elefántcsontparttól folytatólag, kelet felé Nyugat-Kenyáig és dél fe­lé Észak-Angoláig, Dél -Kongóig és Északnyu­gat-Tanzániáig, ezenkívül Fernando Poo és Principe szigete, ismert még egy izolált populá­ció a Kilimanjaro környékén.
Leírás:	Hossza 33 cm, alapszíne halvány­szürke, fején és nyakán a tollaknak világosabb, hasán sötétebb árnyalatú szegélye van, a far­csíkja egészen világos, csaknem fehéres-szürke. A szárnya 23-25 cm hosszú, a kézevezők sötét­szürkék, a farkfedők, és a 8-9,5 cm hosszú fark­tollak korallvörösek. Az írisze sárgásfehér, feke­te csőre 3,5 cm hosszú, a lába sötétszürke. A Ni­gériából származó példányok szárnyfedői söté­tebbek, a Kongóból származók többnyire na­gyobbak; időnként némelyik madáron lazacszí­nű fedőtollak láthatók, ez nem tekinthető mu­tációnak, inkább a tollazat színének változata. A tojó nagyon nehezen különíthető el, míg a hím csupasz pofafoltja a szem mögött szögben végződik, a tojónál ez lekerekítettebb, az orrli­kai kisebbek, a fej profilban kerekebb; míg a farktollak a hímnél “kilógnak" az evezőtollak alól, a tojónál rendszerint fedetten maradnak. A fiatalok farka sötétebb vörös, alsó farkfe­dőik szürkék, csak a csúcsi részük vörös, íriszük előbb (körülbelül 4 hónapig) sötétszürke, majd világosszürke (1 éves korig), később sárgás, és körülbelül 2-3 éves korban veszi fel a végleges színárnyalatot. Amikor áttörnek a farktollak, ezek a hím fiókák esetében vörösek, a tojó fió­káknál sárgásabb árnyalatúak. Alfajok: a P. e. timneh hossza 30 cm, a törzsalaknál valamivel nyúlánkabb, alapszíne sötétebb, farcsíkja és hasa világosabb árnyalatú, az alsó farkfedői vörössel átszőttek. Előhelye: Guinea déli része, Sierra Leone, Libé­ria és Elefántcsontpartnak a Bandama folyótól nyugatra eső része. P. e. princeps, ez a törzsalaknál nagyobb, sötétebb alapszinnel, élőhelye: Principe, és Femando Poo szigetek. A közel­múltban hozott döntés szerint, a jelentős keve­redés miatt az alfaj elkülönítése már nem tű­nik indokaltnak. Mutácio: albínó.
Viselkedés:	Többnyire a nyílt szavannák és síkvidéki erdőségek madara, de Nigériában és Kamerunban a partvidéki mangrove-erdőkben vagy akár a Kilimandzsáró lejtőjén, sőt városok, falvak kertjeiben is előfordul. Ahol bőven akad ennivaló, több száz főből álló csapat is összeve­rődik. Kis kilengésű szárnycsapásokkal, de gyor­san repül, irányát tartja. Tápláléka túlnyomó­részt az olajpálma termése, ezenkívül magvak, diófélék, gyümölcsök, bo­gyók - néha tetemes károkat okoz a kukorica­táblákon. Hangja vidám füttyentésekből áll, ha megzavarják, mély, sercegő hangot hallat. Köl­tési időszaka a megtelepedési helyétől függően változó, például Libé­riában áprilisra, Nigé­riában januárra esik. Költőhelyül a hatal­masra növő Termina­lia-fák üregeit használ­ja; a föld felett vagy 30 m magasan van az odú bejárata.
Tartás:	Ha esetleg egyedül tartjuk, legalább fél köbméter légterű volier, párban tartva ennek legalább négyszerese indokolt. Té­len fűteni kell, a már beszoktatott madár tartóz­kodási helyén sem csökkenthető a hőmérséklet 15 °C, illetve a páratartalom 60-70% alá. He­lyes bánásmód mellett a jákó akár 100 évig is élhet. Táplálása a IV. séma szerint ajánlott, a szokásos kiegészítésekkel Fürdési igénye elha­nyagolható, de a langyos vizes permetet heti 2-3 alkalommal elfogadja. Köztudomású a jákópa­pagáj hang-, és beszédutánzó képessége, de igen nagy a szórás. Rossz bánásmód mellett, vagy sú­lyos betegség kiállását követően azonban min­dent “elfelejthet" és az is előfordul, hogy nem szólal meg többé!
Tenyésztés:	A fészekalja 3-4 tojás­ból áll, a tojó egye­dül ül a tojásokon, a hím eteti a tojót és a fiókákat. Kotlási idő 29 nap, kirepülési idő 10-12 hét, tojásméret: 39,5 X 31 mm. Odúméret 60 x 30 x 30 cm, röpnyílás: 11 cm. A költési időszakban az addig szelíd madár viselkedése megváltozhat, ne za­varjuk a nyugalmát!

Forrás:  www.papagajonline.hu