A játékoknál fokozottan figyeljünk arra, hogy a madarunk testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse. Nagyszerű játékszer pl. a hinta, azt szinte minden madár szereti, de a fenti képről is elleshetünk egy-két ötletet. Kisebb madarak számára a szakboltokban kapható papagájjátékok kiváló szórakozást nyújthatnak (tükör, csengő, labda, stb), a nagyobb fajok remekül elszórakoznak pl. krómozott láncokkal, erős kötelekkel. A fenti volier mellesleg egy ara számára elég nagy, ha rendszeresen ki van engedve. A volier tetején ülőfát láthatunk, amit a madarak nagyon kedvelnek, az arák szinte el sem mozdulnak innen, úgyhogy ajánlott oda is etető- és itatóedényt felszerelni.
A papagájjátékok csak arra valók, hogy a madár akkor is el tudja magát foglalni, ha éppen nem érünk rá vele foglalkozni. Az egyedül tartott madár számára nagyon fontos a rendszeres foglalkozás. A foglalkozás lényegében már a beszoktatáskor kezdődik, egyik lényeges eleme a kézből etetés. Foglalkozni, játszani csak teljesen kézhez szokott madárral lehet. Foglalkozás közben esetleg kisebb mutatványokat is megtaníthatunk a madarunknak, vagy beszédre is taníthatjuk. Idomításnál ne feledkezzünk meg arról, hogy a madarak nem hagyják magukat kényszeríteni, tehát erővel semmit nem érünk el náluk (ellentétben pl. a kutyákkal), sőt az egész addigi munkánk veszhet oda, ha megpróbálunk erőszakot alkalmazni. Arról nem is beszélve, hogy a foglalkozásra azért van szükség, hogy a madarunk jól érezze magát (No meg persze mi is), tehát a foglalkozás legyen minél játékosabb. Erre általános szabályt nem lehet felállítani, a játékok maguktól fognak kialakulni köztünk és a papagájunk között. Ez könnyebben fog menni, mint az gondolnánk, hiszen a papagájok nagyon szeretnek játszani, és legalább olyan találékonyak ezen a téren, mint mi. A beszédre tanítás viszonylag egyszerű dolog: A megtanítani kívánt szót addig ismételgessük a papagájunk előtt, amíg az utánozni nem kezdi. Ezt lehetőleg mindig úgy csináljuk, hogy a madár érezze azt, hogy ez most neki szól. (ültessük pl. a kezünkre és emeljük közel a szánkhoz). Mikor már egy szót jól ismétel meg, akkor próbálhatunk neki új szavakat tanítani, mindig egyenként és a régieket is ismételgetve. Ezzel a módszerrel egész mondatokat is megtaníthatunk a madarunknak.

A madarainknak rendszeresen biztosítsunk fürdési lehetőséget. Ezt sokan kihagyják, pedig a madarak igénylik, szeretik a fürdőzést. Ha a madarunk magától nem fürdik, a permetezést attól még szívesen fogadja. A permetezést a szobanövényekhez használt permetezővel, langyos vízzel végezzük. A permetet állítsuk egészen finomra, porszerűre. Permetezés közben a szórófejet ne közvetlenül a madárra, hanem fölé irányítsuk, így a víz a madarat természetes úton éri és az egészen félénk madarak sem ijednek meg. Ajánlott hetente kétszer - háromszor permetezni, de naponta is megtehetjük. A madár tollazatát ne áztassuk teljesen át, mert megfázhat. Ha a madaraink megszokták, később már örömmel veszik a rendszeres fürdőzést. Úgy tűnik, hogy a rendszeresen fürdőző madarak közül kevesebb a tolltépdesős madár.

A madarak tartásánál alapkövetelmény a tisztaság, ezért madaraink kalitjait naponta takarítsuk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor is törekedjünk a minél gyakoribb takarításra. A rendszeres takarításon kívül havonta, kéthavonta nem árt valamilyen fertőtlenítőszerrel lemosni a kalitkát. (Ez persze igaz volierre, madárszobára is). Ilyenkor az ülőrudakat, játékokat, stb. se hagyjuk ki.

Madaraink számára különböző etető és itatóedényeket szerezhetünk be, de készíthetünk házilag is. A kisebb fajok esetében megfelel a műanyagból készült edény, de a nagyobb fajoknál már fémből készült edényekről kell gondoskodnunk, mert a műanyagot a madár szétszedi, összeroppantja. Az etető és itatóedénynél szintén fontos szempont, hogy a madarunk egészségét ne veszélyeztesse (nem rozsdásodó, mérgező anyagot nem tartalmazó, könnyen tisztítható, stb). Mivel általában a főeleséget egy nap egyszer szoktuk a madarainknak adni, ezért az etető és az itatóedény legyen akkora, hogy a madaraink egy napi szükségletét fedezze. Lehetőleg a különböző eleségeknek külön-külön etetőedényt biztosítsunk (tehát külön a mageleségnek, és külön a lágy- és gyümölcseleségnek). A lágyeleséges edényt minden etetésnél mossuk el, a mageleségest elegendő hetente egyszer. Minden nap kapjanak a madarak friss vizet. Kisebb fajokhoz lehet kapni önetetőket, ezek nagyon praktikusak, hiszen ezekbe akár 2 - 3 napi eleség is belefér.

Sokan úgy tartják, hogy a madarat csak akkor engedjük szabadon a szobában, ha mi is ott vagyunk vele, mert így a szabadságot mindig velünk kapcsolja össze. Nálam a hullámos papagájaim állandóan kijárhattak a kalitkájukból, csupán éjszakára zártam be őket, és nem tapasztaltam semmi hátrányát a dolognak. Ha így döntünk, akkor persze "madárbiztossá" kell tennünk a szobát: el kell pakolnunk minden olyan tárgyat, amivel megsértheti magát, illetve azokat, amelyekben nem szeretnénk, ha kárt tenne. Meg kell szüntetnünk az összes lehetséges veszélyforrást, valamint készüljünk fel arra, hogy a papagáj esetleg kárt tehet a bútorainkban, vagy egyéb tárgyainkban. Ha a madár szabadon van a szobában, ablak, ajtó legyen becsukva, függöny behúzva. Lehetőségeink szerint legyen a madarunk minél többet szabadon!!!

Forrás: www.parrotland.hu