Nagy sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerira)

Cacatua nemzettség

Élőhely:	A törzsalak karéjalakban található Ausztrália északi-keleti-délkeleti részén, aCarpentaria öböltől kezdve Melbourne környékéig, beleértve Tasmaniát és a King-szigetet is,meghonosodóban van Uj-Zélandon.
Leírás:	Hossza 50 cm, alapszíne fehér, a fülfedők, valamint a pofa-, és a toroktájék tollainak bázisa halványsárga. Az előre görbülő, keskeny bóbitatollak színe kénsárga. A szárnya átlagosan 34 cm hosszú, az evezők alsó felületén a be1ső zászlók fakósárgák. A farka 22 cm hosszú, a tollak alsó felületén a belső zászlók szintén fakósárgák. Írisze fekete, a szeme körül csupasz fehér gyűrű látható, a csőre 4,4 cm hosszú, fekete, a lába sötétszürke. A tojó valamivel kisebb, a feje kerekebb, ahomloka szélesebb, írisze vörösesbarna, szeme kevésbé előreugró, a csőre kisebb (4 cm), hegye rövidebb, domborulata elsimultabb. A fiatalok a szüleikre hasonlítanak, íriszük barna mindkét nem esetében, a második-harmadik életévben kezdődik az írisz színének differenciálódása; a nagyon fiatal madárnál a fejtető, a szárny és a háti felület szürkésebb árnyalatú.
Viselkedés:	Mint más kakadufajoknál, itt is “szervezett őrszolgálat" működik, és ha leadja a vészjelet, a csapat - fülsüketítő lármát csapva - elvonul a helyszínről. A gabonatáblákon okozott kártétele miatt ezt a fajt is üldözik a farmerek. Kedveli még a bojtorjánt, a bogáncsot, mindenféle gyümölcsöt, gyökereket, virágokat, rovarokat. Általában a nyílt, magas fákkal körülvett terepet részesíti előnyben, mindig víz közelben maradva. Preussiger a Murray folyó mentén egy ízben 5000 fős csapatot figyelt meg. Mindegyik csapatnak saját alvóhelye van, ahová esténként visszatér. Röpte gyors, kis amplitúdójú szárnycsapásokból áll, melyet időnként siklórepüléssel vált fel. A hangját Konrad Lorenz így jellemezte: képzeljünk el egy disznóvisítást körülbelül négyszeres hangerővel. Éles, rekedtes, rikácsoló hangja a végfázis-ban magasabbá válik. Vészjele hirtelen, torokhang-ordítás. Néha evés közben is elrikkantja magát. Költés idején csendben marad, hogy ne hívja oda a kígyókat; költési időpontja változó, például Új-Guineában februárra-márciusra, Dél-Ausztráliában pedig augusztus és január közé esik. Fészek gyanánt általában egy magas Eucalyptus-fa oldalában lévő üreg szolgál, mindig vízközelben.
Tartás:	Tágas, erős építésű voliert és -Iegalábbis eleinte - fűtött helyiségben való elhelyezést igényel. A helyesen beszoktatott sárgabóbitás kakadu fagymentes helyen átteleltethető, de miután valószínűleg kevés szomszéd tűri el, hogy nyári hajnalokon, netán holdvilágos éjjeleken ordibáljon Isten szabad ege alatt, célszerűnek látszik a lakótérben való elhelyezése. A már szelíd madár kevesebbet ordibál, de hogy egy kakadu a “rendes napi" ordibálásáról lemondjon, arra jobb, ha nem számítunk! Különösen a fiatal korban emberi oltalom alá helyezett madár meglehetősen gyorsan megszelídül, megtanul beszédet utánozni és minden bohóckodásra, kópéságra hajlandó lesz. Szívós, ellenálló, hosszú életű madár. A leghíresebb talán az ausztráliai Cocky Bennett volt, “aki" 119 éves korában távozott az élők sorából és ekkor már egy szál tolla sem volt. A leghosszabb életű kakadu Londonban 137 éves korában pusztult el. Táplálására az V.séma ajánlott, sok gyümölcsöt, zöldeleséget és állati fehérjét igényel. Miután rágás-igénye nem elhanyagolható, mindig legyen a ketrecében egy-egy fadarabka.
Tenyésztés:	Odú gryanánt 40 X 40 X 100 cm-es, keményfából készült doboz ajánlott, 12 cm-es röpnyílással.Fészekalja 2-3 tojás, kotlási idő 30 nap, a kirepülési idő 9-10 hét. Tojásméretek: 47 X 33,5 mm 4 éves korában válik ivaréretté. Fészekkontrollra érzékeny.

Forrás:  www.papagajonline.hu